A lovak és a Nyugat-Nílusi láz

A nyugat-nílusi láz kórokozója egy flvovirus, mely egy pozitív szálú RNS-vírus. Elsősorban a madarak hordozzák, de az ember, több vadon élő és házi emlősállat is megbetegedhet, köztük talán legfogé-konyabbak a lovak. A madarak és emlősök egymást közvetlenül nem fertőzik, a vírus vektora a szúnyogok különböző faja, főként a Culex-fajok.

Járványtanának kulcsszereplői a vándormadarak, és a velük együtt vándorló szúnyogok. Hatékony párost alkotva már nem csak Afrika észak-keleti területén, de Európában és az Újvilágban is megjelent, és okozott megbetegedéseket. Az esetek a vándormadarak nyárvégi, őszi elvonulása után sűrűsödnek: a gazdátlanul itt maradt szúnyogok nem válogatósak, más madarakból, emlősökből táplálkoznak, így fertőzve ezeket, és akár az embert is. Mint zoonózis, melynek gazdái a madarak, talán veszélyesebb, mint a sokat emlegetett madárinfluenza: a fertőzöttek 20%-a (főleg a legyengült immunrendszerű idősek és gyermekek) inflenza-szerű tüneteket mutathatnak, belázasodhatnak. Súlyosabb esetben agyvelő- és agyhártya-gyulladás alakul ki, amely akár halálos is lehet.

Hazánkban 2003-ban héjában és egy libatartó telepen diagnosztizálták. Azóta minden évben különböző állatfajoknál jelennek meg esetek. Az emlősök között a lovak talán a legérzékenyebbek (az USAban a nem embereket érintő emlős-megbetegedések 96%-a). 2008-ban hazánkban 18 beteg lóból 5 elhullott, és a megmaradt 13-ból 3-nak maradandó idegrendszeri elváltozásai vannak. És a helyzet azóta sem javult! A megbetegedett lovak egyharmada elpusztul, vagy kényszervágásra kerül, a túlélők 40%-ánál kevésbé súlyos vagy súlyos maradandó elváltozás (mozgászavar, viselkedés-probléma) tapasztalható. Az 5-15 nap lappangási idő után láz, idegrendszeri tünetek, izomrángások, az izmok (a hátulsó végtag) merevsége, gyengesége, mozgáskoordinációs zavarok (kényszermozgások, körözés, fej letámasztása), levertség, nyelési nehézség, csökkent látás vagy túlzott izgatottság, esetleg kóma utalhatnak a betegségre.

A vérben a vírus csak rövid ideig és alacsony titerben mutatható ki. A keringő ellenanyagok már biztosabb támpontot nyújtanak a diagnózist illetően, de sok a tünetmentesen átvészelt állat is. Más vírusok is okozhatnak hasonló idegrendszeri tüneteket, a terápiás lehetőségek ilyenkor is a tüneti kezelésre korlátozódnak. A pontos diagnózist laboratóriumi vizsgálat segítségével állíthatjuk fel: sok esetben csak a ló elpusztulása után, az agy- vagy gerincvelőből lehet a kórokozót kimutatni. A legfontosabb diffrenciál-diagnosztikai betegség természetesen a veszettség, ennek kizárása minden esetben kiemelkedően fontos. Az idegrendszeri tünetek megjelenése rossz kórjóslatú: célzott kezelés nem áll rendelkezésünkre, csak a tüneteket enyhíthetjük (nyugodt, ingerszegény környezet, a szem, és a test letakarása; folyadékterápia, vitamin-készítmények, immunerősítők, nyugtatók), és várhatunk, hogy a szervezet képes-e megbirkózni a vírussal. A lovak esetében rendelkezésünkre áll védőoltás, mellyel kivédhetjük a betegség sok szenvedést okozó, sokszor végzetes következményeit.

• A 6 hónaposnál idősebb csikók olthatók
• Az immunizálást 3-5 hét múlva kell megismételni
• Emlékeztető oltást elegendő évente adni

Vemhes, szoptató kancának is adható, bár specifius hatékonysági vizsgálatot nem folytattak ilyen irányban, így előfordulhat, hogy gyengébb védelem alakul ki a vemhesség miatti átmeneti immunszupresszált állapot miatt. Az oltás hatására csak alacsony IgM válasz várható, így a betegség diagnosztizálásában (IgM-ELISA) nem zavar be. Ha mégis bizonytalanok vagyunk, további laborvizsgálattal eldönthető az antigén eredete (a vakcinára vagy a fertőzésre adott immunválaszból származik-e).