Először is azért ne, mert védelemre szorul ez a nemes állat, másrészt mert úgy járhatunk, mint Barrentz és emberei. Az inuitok a jegesmedve – egyébként jóízű – máját addig sem ették meg, ameddig még vadásztak rá, ennek okát viszont az európaiak nem ismerték. A magyarázat első fennmaradt leírása 1597-ből származik Gerrit de Veer naplójából, aki Willem Barentz sarkkutatót kísérve egy ízben kénytelen volt áttelelni a Novaya Zemlya-n. A táplálékul elejtett jegesmedvének a máját is elfogyasztották, amitől a csapat összes tagja igen súlyosan megbetegedett – már a halál gondolatával is szembenéztek, de végül valamennyien túlélték. Veer a bőr intenzív hámlásáról számolt be a felépülés során....